Royal Pavilion /Királyi nyaraló
1815-22
Londontól 30 perc vonattal dél felé Brighton, ma Anglia legnagyobb üdülőhelye, mely az 1780-as évektől kezdett halászfaluból várossá fejlődni s az uralkodó család tengerparti menedéke lett. 1804-ban William Porden építészt bízták meg egy lovarda és istálló terveivel, mely indo-szaracén stílusban épült meg.
Az akkor divatos klasszicizáló stílussal szemben indiai palotára hasonlító épületet szeretett volna a régens herceg, a későbbi IV. György. John Nash 1815-18 között tervezte át arra, ami ma is látható: egy fantasztikus, orientalizáló stílusú nyaralóvá. Az uralkodó megbízásából és kénye kedve szerint született ez a ma is álló, látogatók tömegeit vonzó tengerparti épületegyüttes a körülötte lévő gyönyörű parkkal. A ritmikus homlokzattal, hagymakupolával, áttört felületekkel bíró, iszlám építészetre emlékeztető egzotikus épület akkor Európában egészen újszerűnek számított.
Belsőépítészetét Frederick Crace és Robert Jones végezték a kínai szalonok és India stílusában. A keleti motívumok káprázatos gazdagon vonulnak végig a tapétákon, a díszítésen és a berendezési tárgyakon. Külföldről hozatott bútorokkal, aranyozott sárkányszobrokkal, faragott és festett pálmafákkal pompáznak a belső terek.
A zeneteremben a muzsikaimádó György saját zenekara játékával fogadta a látogatóit. Kilenc
lótuszt formázó csillár világítja meg a termet.
A bankett terem Robert Jones művész képzeletét dicséri. György nem fukarkodott rangját és vagyonát prezentáló enteriőrök létrehozásával. A kínai életképekkel megfestett terem pazar ünnepléseknek, akár 70 fogásos vacsoráknak volt színtere.
A mennyezeti kupola közepéről egy lenyűgöző, ezüstözött sárkány karmaiból csüngő csillár pompázik, mely 30 láb ( 9,15 m) magas és 1 tonna súlyú. A csilláron további hat kisebb üveg lótuszkelyhen hat kisebb sárkány lehelete árad keresztül. Az egész tér akár egy fantasy világ.
A palota nagy méretű konyhája – melyben négy, pálmalevelekkel díszített öntöttvas oszlop tartja a mennyezetet – annak idején valóban újító volt: a Bankett teremhez szokatlanul közel helyezkedett el, s a legújabb gőzpároló technológiát alkalmazták. A folyamatos vízellátást a Royal Pavilon saját víztornya segítette, mely egy közeli kútból nyerte a vizet. Tizenkét magasabban lévő ablak nyújtotta a hatékony szellőzést és a jó bevilágítást.
A menü a keleti konyhák fogásait is tartalmazta.
György megszállottja volt a gasztronómiának és a pazar vendéglátásnak. Vendégeit rendre végigkísérte a palotán és nem mulasztotta el bemutatni büszkeségét, a konyhát sem. Francia séfet alkalmazott, aki leginkább óriási méretű cukrászati remekműveivel kápráztatta el az udvar vendégeit. A fénypont és a fő téma az étkezés és az ételek voltak.
A magyarok keleti eredetét valló Lechner Ödön 1889-ben Zsolnay Vilmossal járt Angliában – a Kensington (ma Victoria and Albert) Múzeumban ahol keleti kerámiákat, elsősorban az indiai díszítő elemeket tanulmányoztak. Megtekintették a Brightoni palotát is. Lechner lesett erről az épületről. Az Iparművészeti Múzeum (1893-96) épületének kupolái, külső és belső indoiszlám díszítései talán a Brightoni emlékekből is születtek.
Fotók forrása:
http://pavilionfoundation.org/support-us/why-it-is-important
http://fineartamerica.com/featured/1-royal-pavilion-brighton-kg-thienemann.html
http://gyujtemeny.imm.hu/kereses/alkoto/lechner-odon-452